Történeti áttekintés

Mivel a chikung-taichi művészetének gyökerei mindkét stílusban felfedezhetők, szót ejtünk mindkettő történetéről.

ChiKung

Mintegy 4000 éve leírtak a Yao korszakból származó chi szabályozó és légzőgyakorlatokat. A Tao Tang törzs idejében feljegyezték orvosok, hogy egyes emberek a testnedvek keringési zavarai miatt betegedtek meg. Nekik mozgásgyakorlatokat írtak elő, ami már a chikung ősi formája volt. A Warring korszakból származó írásában a tudós Laozi a légzés szabályozása mellett állatok mozgását utánzó gyakorlatokat javasol a betegeknek. 45 képből álló illusztrációja mellé azt tanácsolja, hogy miközben a mozgássorozatot végzik, „legyenek szilárdak és mozogjanak könnyedén”.

A Chin- és Han-dinasztia során (i.e. 221-i. sz.220) több könyvet írtak a chikungról. A híres kínai orvos, Huangdi Neijing több fejezetet szentel a chikung eredetének, alkalmazásának, osztályozásának és elméletének. Ilyenekről ír, mint - megszabadítani az elmét az aggodalmaktól, szabályozni és irányítani a gondolkodást, légzésgyakorlatok, izomtónus szabályozás, a test természetes erőinek a használata és a keringés aktiválása.

A Liang-dinasztia idején (502-557) érkezett a Shaolin kolostorba egy buddhista szerzetes, Da Mo (Bodhidharma). Ismert számos meditációs és légzéstechnikát, és a jógáról is voltak ismeretei. A szerzetesek fizikai állapotának javítására gyakorlatokat dolgozott ki. Ezeket a mai napig megőrizték, s bár hangsúlyozni kell, ezek nem a küzdelmet szolgálták, a hagyományok mégis jelentősnek tartják az ő hatását a kínai harcművészetek fejlődésében. Tevékenysége folytán a kolostor nem csak az általa létrehozott chan buddhizmus, hanem a kínai harcművészetek jelentős központja lett. Két könyvet is írt, az egyik, a Yi Gin Ching, ma is létezik. Ennek a könyvnek a gyakorlatai egy chikung formagyakorlatot alkotnak. Ezt beillesztették a harcművészeti formagyakorlatokba, így ez lett a chikung első ismert harcművészeti alkalmazása.

A Tang-dinasztia alatt (628-907) több jelentős tudományos munka született. Sokan ezt a periódust tekintik az igazán jól formált és meghatározott chikung eredetének. A Ming-dinasztia idejében Qi Jing Ba Kao már összefüggéseiben vizsgálja a chikung és a meridiánokban áramló emberi energia szerepét. Zun Shen Shu később tizenkét alapelvet írt elő a chikung gyakorlása közben, valamint leírja a chikung gyógyításra való használatát is.

Taichi

A kínai harcművészetek egyik fontos irányvonalát az ún. lágy vagy belső stílusok képviselik, ezek közé tartozik a taichi chuan. Eredete nem teljesen tisztázott, létrehozását sokan egy Zhang Shanfeng nevű taoista szerzetesnek tulajdonítják.

Némi vita van a körül is hogy mikor élt, általában a Song-dinasztia (i.e. 960-1126) idejére helyezik. A hagyományok szerint Liaotung tartományból származott ez a két métert is meghaladó magasságú szerzetes, aki Szecsuánba, a Tai-ho hegyekbe utazott taoista művészeteket gyakorolni.     Ezt követően a Hupei tartományban lévő Wutang hegyekben telepedett le, ahol megalkotta a taichi chuan művészetét. Ezért a belső stílusokat Wutang-nak is nevezik, de létezik egy a külső és belső közötti átmenet is, melynek szintén Wutang az elnevezése.

A hagyományok szerint Zhang Shanfeng legjobb tanítványa Wang Zongye adta át a stílus ismeretét a Honan tartományban élő Chen családnak. Ez sem egyértelmű, mert a Yang hagyomány nem sorolja be Zhang után, ugyanakkor a taichi-ról írt művét fontosnak tartják. Létezik egy olyan változat is, mely szerint a rejtélyes képességű taoista szerzetes, Xu Xuanping hozta volna létre a taichi chuan művészetét.