Buddha

Buddha (Felébredett) i.e. 563-ban, egy Lumbini nevű városban született Kapilavasztu közelében, amely a Sákja nemzetség hazájának fővárosa volt. Apja az éppen hatalmon lévő uralkodó és harcos volt. Születésekor egy Aszita nevű látnok megjósolta, hogy vagy politikai, vagy szellemi birodalom felett fog uralkodni. Rangjabéli ifjúhoz illő neveltetésben részesülvén fiatal éveit fényűzésben töltötte. Tizenhat éves korában megnősült. Ez idő tájt kezdte el felderíteni környezetét, mint fizikai, mint szellemi értelemben. Meghatározó élményekben volt része, melyeknek következtében arra a felismerésre jutott hogy az öregség, betegség, és halál elkerülhetetlen.

Később egy vándorral való találkozása elültette benne a gondolatot, hogy alternatívát keressen a passzív elfogadás helyett, és fia születése ellenére megkezdte útkeresését. Először mestert keresett, és bár hamar elérte mestere szellemi színvonalát, a végeredmény nem kínált távlatokat. Később öt aszkétához csatlakozott. Öt-hat éven keresztül sanyargatta magát, de végül veszélyesnek, és teljesen hiábavalónak találta. Ekkor leült egy fa alá a Nairandzsaná partján és az éjszaka folyamán meditatív elmélyülésben megértette a létezés természetét, a dolgok valóságát. Ez volt a megvilágosodása, felébredése.

Életének hátralévő negyvenöt éve alatt keresztül-kasul vándorolt Észak-Indián. Egyre több embert nyert meg tanításainak, és azokat széjjelküldve terjesztette tovább tanait. Követőinek közössége rohamosan gyarapodott. Nyolcvanéves korában Buddha súlyosan megbetegedett, és elhatározta hogy három hónap múlva meghal. Halálának közvetlen kiváltó oka valamilyen étel volt-disznóhús vagy szarvasgomba, nem tudni- mellyel egy Cunda nevű fémműves vendégelte meg. Kusinagarában egy ligetben érte a halál.