A meridiánok

Az életerő (chi) csatornákban, úgynevezett meridiánokban kering. A főcsatornák mélyen a testben és a testfelszínen, valamint a végtagokon futnak hosszanti irányban. Összekötik a belső szerveket, zsigereket a külső szövetekkel. A test egységes működését biztosítják azáltal, hogy energiával látják el az egyes szerveket, szöveteket, és összehangolják azok működését.

A keringő energia két óránként más-más meridiánban éri el a telítettséget. A funkcionális betegségek eredete a csatornákban áramló energia rendjében, harmóniájában beálló zavar. Ha az áramlás valahol felgyorsul, vagy lelassul, ott a változás következtében az egyes szervek vagy lényegesen több energiát kapnak és így feszültté, túlterheltté válnak, vagy a szükségesnél kevesebb energia gyengeséghez, betegséghez vezet. A vezetékek testfelszínhez közeli részein meghatározott pontok helyezkednek el, melyek kapukként nyílnak a külvilágra. Ezeken a pontokon keresztül lehet az energia áramlást tűszúrással (akupunktúra) vagy egyéb fizikai ingerrel befolyásolni. A vezetékeket és pontokat biofizikai mérésekkel is sikerült kimutatni, bár ezek anatómiailag nem azonosíthatók. Az egyes meridiánok több ponton is találkoznak, ennek következtében az energiaáram több úton is folyik. Két fő irány a felületes, és a mély áramlás iránya.

1206-ban Wang Wei-Yi elkészítette a híres bronzembert (egy bronzból készült üreges szobor), amelyen pontosan megjelölték a meridiánok és az akupunktúrás pontok helyét. Összesen hetvenkétezer ilyen vezeték van.

A fő meridiánok:

Fenti sorrend jellemző a felületes keringési irányra.

Ezen kívül figyelembe vesznek az akupunktúrában 8 extra meridiánt.

szív – keringés/szex – lép/hasnyálmirigy – tüdő – vese – máj
vékonybél – hármas melegítő – gyomor – vastagbél – húgyhólyag – epehólyag

Amikor egy szervről beszél a hagyományos kínai orvoslás, mint például a tüdő, a vese, a vastagbél, akkor nem feltétlenül a fizikai szervre utal, hanem inkább a funkciók olyan rendszerére, amely ezzel a szervvel kapcsolatos.